Majoránna

[Majorana hortensis]

Legkedveltebb fűszernövényeink egyike ez a kedves egynyári növény, amelynek kellemes íze, illata zamatossá, finomabbá teszi a legkülönbözőbb fogásokat. Nemcsak levesek, főzelékek válnak pikánssá, ízletessé tőle, de a tokánynak, ürücombnak, különféle hurkáknak, vagdalt húsoknak is kitűnő fűszere.

2007.12.15 15:32     |     Szerző: Halász Zoltán   

A pecsenyekacsa, de még a grillcsirke is ízesebbé válik, ha sütés előtt majoránnával bedörzsöljük. A levágott leveleket és vékony szárrészeket a legjobb szétmorzsolva, frissen használni, de megszárítva, elmorzsolva is jól hasznosíthatók, mert megtartják kellemes aromájukat. Ilyen állapotban természetesen a boltokban is kapható a majoránna fűszerként, de kertekben, akár városi lakások erkélyén vagy szélesebb ablakpárkányáin cserepekben is nevelhető a szerény növényke. Egyébként a majoránna nemcsak fűszerként szolgál, de gyógyteát is főznek belőle. Két evőkanálnyit kell egy fél liter forró vízbe szórni, egy-két percig főzni, és leszűrve, éhgyomorra tanácsos egy pohárral inni belőle reggel-este. Emésztési zavarok és görcsök ellen használatos.

Kedvelt fűszere volt a majoránna már a hajdani hellén világnak, de nemcsak ételeiket ízesítették vele. Ünnepi alkalmakkor dísznövényként is megjelent, a babérág, a liliom, a rózsa és a nárcisz mellé fonták a koszorúkba.

Eredetileg a Földközi-tenger keleti partvidékéről származik, s onnan terjedt el az idők folyamán egész Európában. Nem tudni, miképp került el Magyarországra, azonban az bizonyos, hogy már szerepel a növények közt Szikszai Fabriczius Balázs latin–magyar szójegyzékében, amely 1590-ben látott napvilágot. De olvashattak róla már a legkorábbi magyar botanikai műben, Melius Juhász Péternek tizenkét évvel korábban megjelent Herbariumában is.

A majoránna azóta is mindig jelen volt a magyar konyhában, az erdélyi konyha meg kiváltképp kedvelte. Bornemisza Anna fejedelemasszony 1680-ból való szakácskönyvében sok pecsenye és másféle fogás ízesítőjeként szerepelt. Az 1801-ben megjelent Úri és Közönséges Konyhákon meg-fordult Szakáts-Könyv oldalain számos recept elhagyhatatlan ízét adják levelei. „Mikor tyúkot vagy egyéb madarat akarsz tölteni, sütni – olvasható az egyikben –, két vagy három tyúkmonyat [tojást] ránts meg vajban jó keményen, azt petrezselyemlevéllel, kenyérbéllel, vereshagymával, majorannával jól vágd egybe, abba bors, gyömbér, sáfrány. Ha édesen akarod, egy kevés mézet tégy belé, és ezzel töltsd meg, varrd bé, hogy ki ne bomoljék. Szépen megtsepegtetvén, sütvén vidd az asztalra.” Máig érvényes recept, bár én a mézet kihagynám belőle.

Különféle érdekes hiedelmek is fűződnek a majoránnához. Fűszeres illata állítólag felébreszti a vágyakat, elűzi a bánatot. Alighanem erre gondolhatott Faludi Ferenc, a 18. századi pap-költő, amikor így emlegette a táncot járó virágok között:

„A nárcissus hyacinttal, / Ruta, kapor, pipacs, mák, / Majorán a rozmarinnal, / Bársonyvirág, violák / Egymás derekába kapnak, / Megforgatják társakat; / A többinek példát adnak, / kik kéméllik [kímélték] talpokat…”
(A Tündérkert című versből.)

Ez egyébként nemcsak a versben hangzik jól, hanem a valóságnak is megfelel, mert a majoránnából ánizsmaggal, édesköménnyel, fodormentával, angelikagyökérrel, ezerjófűvel együtt főzött tea valóban csillapítja a fájdalmakat. S ha elmúlik a görcs, akár táncra is perdül örömében az ember.

A régi francia néphit szerint a majoránna gazdagságot hoz, ha érti az ember, hogyan kell varázsolni vele. A varázsrecept szerint egy edényben vizet kell forralni, és amikor már lobog, egy maroknyi majoránnát kell beledobni. A bűbájosság akkor hatásos, ha háromszor elismétlik a varázsmondókát, amely gyarló fordításomban így hangzik:

„Majoránna, aranyos majoránna,
hozzál aranyat máma!”

Ezután az edényt kiteszik a ház elé, és türelmesen várják a csodát, amely megtölti arannyal…

Egy néprajzi gyűjtemény szerint a babona a 15. századból származik, Gironde tartományból. Az eredményről nem szól ugyan a tudós gyűjtemény, de ahogy a takarékos gironde-iakat ismerem, talán még ma is kiteszik itt-ott a cserépkorsót a ház elé.