Keresés
Bejelentkezés Hírlevél Médiaajánlat Regisztráció

Keresés kulcsszava

Elkészítési idő
Étel
Alapanyag

Azonosító

Jelszó
Elfelejtett jelszó

programcentrum

Apropó

Egy csokor – micsoda is?

Rácz János: Növénynevek enciklopédiája

Mindennapos gondom volt egy időben – még jóval az internetes kor előtt –, hogyan nevezzük meg azokat a fűszereket, amelyeket a külhoni konyhák nyomán egyre inkább meg lehetett találni a receptekben. Csakhogy a szakács, aki sok száz kilométerre innen szerzett gyakorlatot, meg sem tudta mondani, mit nyomtak a kezébe.

2011.02.21 14:54     |     Szerző: Bedő J. István   

eruca_sativa_200Azért csak összejött valahogy a bazsalikom, a petrezselyem, a csombor, a lestyán, és nyomában azután a többi: spanyol-amerikai, távol-keleti, afrikai eredetű, félrehallott nevű növényféle. Például a rucola, az azóta is csak hibásan (rukkolának írt) borsmustár.

A konyha mesterei a neveket ismerték. A kulináris dolgokban (is) mindentudó újságíró-író kollégánk, Halász Zoltán a történetüket is, de ő már elhagyta a földi konyhákat. Szóval a legjobb pillanatban jelent meg Rácz János műve, a Növénynevek enciklopédiája. Nem véletlenül viseli az enciklopédianevet címében; mérhetetlenül több egy köznapi botanikai szógyűjteménynél.

Nyelvtudományi mű, természetes hát, hogy a tudományos név meg az alakváltozatok mellett a nevek évszázadokra menő előfordulását felsorolja, hány alakváltozatban élt, hány nyelvben fordul elő közel és távol. De még azt is elmondja Rácz János, hogy melyik tudós (botanikus vagy másmilyen) mit gondolt a szóról – meg magáról a növényről is.

Ha belemerül az ember, nem tudja letenni – ül a fotelban, jól fűtött szobában, olvas: lélekben meg sétál a mezőn, nézegeti például a lóhere leveleit, s azon mulat, hogy istenkecipókának is hívják vagy hívták. Aztán rácsodálkozik Falu Tamás versére, amiben a költő a négylevelűt énekli meg. És mire a szócikk végére ér, azt is megtudja, hogy négy tumorellenes anyagot is tartalmaz.

Már csak gasztronómiai kíváncsiságtól vezérelve belekukkantottam a medvehagyma szócikkbe, hát nem kiderül erről a finom – és drágán mért – levélről, hogy hét vagy kilenc páncéling erejével védi a katonát a kard ellen. Jó tudni, ha legközelebb páncélos párbajt vívni megyek.

Ugorjunk akkor gyorsan át a póréhagymára, hátha kiderül, van-e köze a Petőfi által is megénekelt pórleánykához – de nincs, régen párhagymának hívták, mert párban, csokorban nőtt. Plinius meg leírta róla, hogy Néró császár roppantul kedvelte, ezért halála után pórézabálónak nevezték. Hagymából elég is ennyi, inkább nézzünk a paprikára, csak a szemembe ne menjen.

No, erről már sokat olvastunk. Mármint hogy a szerbhorvát papar (=bors) képzett alakja, az tekint vissza az óind pipari (= bogyó, a borsfa termése) szóra. Az vándorolt át kontinenseken, míg meg nem találta a helyét minálunk – mármint a szó, míg a derék jó, szánkban lángot-lobot vető fűszerpaprikára várni kellett az Újvilág felfedezéséig. Aztán hogy a cayenne bors, a törökbors, a tabasco mind-mind paprikarokonok, azt már csak a sznob szakácsoktatóknak kellene megtanulniuk.

Kössük azért csokorba a mezei, kerti virágokat is: a szarkaláb, a szegfű, az orgona meg az oroszlánszáj, a harangvirág, az árvácska mind-mind csemegézni való újdonságokat (azazhogy régiségeket) mesél el. Az árvácskáról itt tudhatni meg, hogy a német virágrege-költészet Stiefmütterchen (mostohaanyácska) néven ismeri, ti. öt sziromleveléből a legnagyobbik a gonosz mostoha, a két díszes, nagyobb szirom az édeslányai, a két kis nyamvadt meg a mostohalányok, az árva gyerekek. Szegénykék.

Aztán a sok virág, cserje, fa is izgalmas, amelyek egy-egy orvos (bromélia), természetbúvár (gardénia), botanikus (dália, georgina) vagy uralkodó (paulownia) nevét viszik tovább. Megunhatatlan a szemezgetés.

novenynevek_enciklopediaja.jpg_200.A vaskos kézikönyv valójában nem globális mű, nem is lehet az, 760 szócikke van, 1030 növénynév eredetét, etimológiáját, történetét, auráját ismerteti. Így, a magyar nyelvterület növényneveiből kiindulva, korlátait megjelölve is hatalmas mű. (Más országok, földrészek nyelvészei irigykedhetnek, hogy a mienk már megvan.)

Szőlészek, borászok, borszerelmesek bizonyára élvezettel olvassák a szőlőről írt – önmagában is szinte minden másnál terjedelmesebb – szócikket. Ebben a mitológiai kezdetektől tudunk meg – kellő tömörséggel – mindent a szőlőről, ami izgalmassá majd akkor lesz, amikor Pannonia provinciában fölbukkan a vincellér fia, Probus császár, aki a mocsarakat kiszáríttatja, hogy a gégék megnedvesedjenek a gazdag földön termett szőlő borából. A bor kultúrtörténete már csak ráadás a szőlőéhez. De az is benne vagyon (hogy korstílusú legyek…). És még a szőlőnevek is szétszórva, gohértól cirfandliig és bakatortól szlankamenkáig.

Szóval: élvezettel forgatható mű; ha szükségünk van rá, azért, ha csak pihenni akarunk és elvonulni a képzelt természetbe, akkor azért.

Rácz János ezért a munkájáért 2011-ben megkapta a TINTA Könyvkiadó Arany Penna díját.

Rácz János: Növénynevek enciklopédiája. Tinta Könyvkiadó, 2010.

Kis betűméret Közepes betűméret Legnagyobb betűméret A hozzászólás funkció jelenleg még nem működik. Nyomtatás