|

|
Szálloda nyolcezer méteren
Iroda és ágyfotel a fedélzeten
Valamikor nemhogy egy regény, de egy egész regényírói életmű kitelt abból, ha az ember a világ ismert feléről a kevésbé ismertre utazott. Jules Verne lehetne az egyik, de legismertebb példa erre. De mit tegyen az a polgár, akit a munkája szólít egy távoli kontinensre?
2011.11.24 16:28 | Szerző: BJI
Vállalja a sokszoros átszállást, végigpróbálja a Járművek lexikona (miért pont ilyen ne lenne) összes címszavát, majd elgyötörten a csaknem kétnapi utazgatástól, legalább ennyi időt töltene akklimatizálódással – és a munka még el sem kezdődött.
Pedig utazni – már ha nem az élvezet vagy a felejtés végett tesszük – lehetne máshogy is. Ha a munkahely szolgáltatási hátterét zsebre vághatjuk, és az otthoni ágy kényelmét akkor is érezhetnénk, amíg megkerüljük a fél földgolyót. Valami ilyet próbálhat ki, aki történetesen Európa közepéről indul el, éppen Zürichből, és drága az ideje, ezért a lehető legjobban akarja kihasználni. Zürich repülőterén gyors az átszállás egyik járatról a másikra, emberi léptékű minden, még ha szinte az egész világ itt találkozik is. A Swiss tengerentúli járatain üzemelő Airbus 330-asa és 340-ese pedig pontosan megfelel az előbb vázolt elképzelésnek. Nem véletlen, hogy 180 000 vélemény elemzése alapján a Swiss érdemelte ki a legjobb helyezést Business Osztály kategóriában az európai légitársaságok közül, és kapta meg az idei díjkiosztón a kategória World Travel Award-ját. A 45 személyes business osztályon egyszerre érezhető, mintha légijárműből egy sajátos szállodai szoba és egy végtelenül kényelmes iroda keverékébe léptünk volna. Természetesen bizonyos apró kompromisszumokkal. Minden kilenc ülésből nyolc a folyosó mentén helyezkedik el. Lehet kérni teljesen szóló ülést, ehhez két könyöklő és munkahely tartozik, de a párosan vagy közös céllal utazók egymás melletti két ülést is kaphatnak, viszonylag kisebb, közös felülettel – viszont menet közben is lehet tandem munkát végezni. Senki nem néz a szomszédja dolgaiba, mert az egymás mögött váltogatottan elhelyezett egységek megadják az elszigetelődés illúzióját.
Érdemes végigpróbálgatni, hogy a fotel oldalán elhelyezkedő, íróasztal és éjjelszekrény házasságából megalkotott eszköz mit kínál. Nemcsak kihajtható írólapot, amire a laptop, táblagép elhelyezhető (iPod, USB csatlakozás, 110 voltos konnektor jár az asztalhoz), de marad még rakodófelület is – újságnak, könyvnek, kistáskának, italnak, ropogtatnivalónak. Végül is, ha 7-10 000 kilométernyi vagy még több az út, akkor is bő fél napot töltünk a repülőgépben. Ennyi idő alatt a hajón utazó kimehet a fedélzetre levegőt szívni, sétálgat, ellátogat az orrba, a tatra, a kapitányhoz, nézelődik. Itt legfeljebb a gép hosszában sétál egy keveset. De ha minden tennivalóját elvégezte, az utazó körülnéz. Ha fél napig repülünk nyugat felé, a nap sosem megy le, de pihenni a saját biológiai ritmusunkban akkor is szeretnénk. Tágas fotelhez hasonlít a berendezés, melyben az utazó most aludni készül. A fekhelyhez tervezett toalett készletben tisztálkodó eszközöket, párnát, takarót, alvómaszkot kap, hogy kipihenje magát. A fotel azonban nem csupán hátra dől, mint eddig megszokhattuk. A tágas lábtérbe előre, a vaskosnak látott háttámlába hátrafelé csúszik a motorral vezérelt, erre a célra kifejlesztett, 56 centi széles, 206 centi hosszú fotelágy. Persze nem mindenki tud idegen helyen, idegen matracon, ágyban aludni. De erre is van megoldás. Némi túlzással a felhőket hozza be az ágy az alvó ember alá. A svájci Patrick Lindon tervezte, sok mindenre figyelve. Az ággyá nyitott fotel belsejében lévő cellákat nagynyomású levegő fújja megfelelő keménységűre – vagy lágyságúra. Sőt ha az utazó pihenését némi hátgyúrás szolgálja a legjobban, az ágy masszírozni is tud. Annyi minden leleményt építettek bele a kettős működésű eszközbe – bevonata különleges lélegző textil, a levegőcellák fölötti rétegek váltogatva kellően kemények és puhák –, hogy az utazó már gyanakszik, vajon mennyi karbantartást kívánhat egy ilyen mindentudó szerkezet, de kiderül az út során, hogy bonyolultsága látszólagos. Ha úgy adódna, a vezető légiutas-kísérőt kiképezték arra, hogy el tudja hárítani az apróbb működési zavart. De nemigen történhet ilyesmi. Elalvás előtt, ha kedvünk tartja, egy kis filmnézés saját gépünkön – bár van képernyő az előttünk ülő háttámlájába is építve, filmekkel, videojátékokkal –, fülhallgatóval persze. Ha csak a repülő pillanatnyi helyzetére kíváncsi, a képernyőn 3D-ben követheti saját útját. Az utazó egy pillanatig utánagondol, hogyha levegő fújja fel az ülést/ágyat, akkor ez kisebb súlyt jelent, kevesebb kerozint, tisztább környezetet.
Mire ennyi újdonsággal megismerkedtünk, megéhezünk – ez hozza a következő meglepetést. A Swiss a svájci konyha népszerűsítésére használja fel a hosszú távú repülőutakat, az utazó pedig kedvtelve kóstolja meg az egyes régiók konyháit. Ugyanis mindig egy-egy régió mutatkozik be a fedélzeten a „Kóstolja meg Svájcot a Swissnél” elv jegyében. Ősszel Fribourg kanton volt soron, s a módszer igen gyakorlatias. Ez alkalommal a 14 GaultMillau pontos – vagyis élvonalbeli – Le Vieux Manoir hotel séfje, kulináris igazgatója, Franz W. Faeh tervezte meg az ételsort. A Murten-Meyriez-i szálloda Juma éttermében kísérletezte ki azokat a fogásokat, amelyekről azt mondja: a kortárs ínyenc konyha darabjai, némi ázsiai beütéssel, s amelyeket most az üzleti utasok kóstolhatnak meg. Ha csak a különlegességeket említjük meg, már az is ínycsiklandó: csipketeával füstölt csirkemell szeletkék grillezett zöldségekkel, főfogásnak lehet választani serpenyős marhaszeletet vörösboros-salottahagymás mártással, amelyet rizottó, brokkoli és bébirépa körít, avagy kukoricán nevelt, tanyasi csirke mellét rozmaringos tejszínes mártással, kemencés burgonyával, vegyes zöldségekkel. A halpártiak kérhetnek fogassüllőt, apró (datterini) paradicsommal és sáfrányos burgonyával. Ha az utazó még a felhők felett is csak valami könnyű, húsmenteset szeretne, kérhet a több mint száztíz éves, zürichi Hiltl vegetáriánus étterem receptje szerint készült édeskömény- és paradicsomragut, zöld olajbogyóval, hosszú szemű rizzsel. Természetesen a sajtok országából nem lehet olyan messzire menni, hogy a fedélzeten ne kínáljanak belőlük válogatást, mégpedig gyümölcskenyérrel! A svájci csokoládé a desszertek között jelenik meg – és még fagylaltot is lehet kérni a légiutas-kísérőktől. Azért erről már az gondolná az utazó, hogy szinte túlzás, amikor a leszállás előtt még megkínálják néhány falatkával. A bor, amelyeket a főétkezéshez ajánlottak, részben szintén Fribourg közeléből érkezett, a Murten-tó környéki Vully lankáiról. Az utazó belelapozgat a gondosan részletező itallapba, a marhaszelethez némi Bordeaux-i Clarendelle-t fogyaszt (feljegyzi, hogy Merlot, Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc házasítás, markáns mennyiségű Merlot-val az élen), és olvasgatáshoz egy kis illatos, sápadt Chasselas-t kér, hogy svájci íz maradjon az ínyén. Majd kipihenten, a szájában kellemes ízekkel, frissen, üdén száll ki a gépből Chicago nemzetközi repülőterén, hogy a záró tárgyalás után aláírják a szerződést. Az utazó hangulata kiváló, mert előre örül, hogy ugyanezzel a járattal fog másnap visszamenni Európába.
|
|