Persze csak átvitt értelemben.

Az új terep valójában régi. Kiscelli vendéglőnek hívták régebben, most a neve . Laczkó Ottó volt korábban is a márkanév, ma is ő az, habár tandemet alkotnak korábbi helyettesével, Süli Jánossal. A két séf félretolta szigorúan vett receptúrát, az anyaghányadok előírás szerinti alkalmazását, és visszatértek ahhoz a (nagy)mamai kérdéshez: mit ennél, kisfiam? Az ételrendelés forgatókönyve ugyanis némiképp szokatlan – vagy legalábbis minálunk hasonlókat legföljebb Mikszáth vagy Krúdy történeteiben lehet olvasni.

Hagyjuk most az előételeket meg a leveseket, melyek, még ha igen jók is, közöttük hagyományosan eligazít az étlap.

A vendég főfogásként nem konkrét ételt választ, hanem mondjuk így: nyersanyagot és technológiát. A fogások csak így csoportosulnak: ételek sertés-/marha-/borjúhúsból. Vagy kacsából/libából/pulykából. Ezeknek egységára van. Ha bármilyen mártás, szósz kívánkozik hozzá, az beleértődik. Választasz mellé köretet, a séf pedig bekapcsolja a keze ügyébe eső legfrissebb technológiai eszközöket (ez nagyon lényeges!), és legföljebb húsz perc alatt elkészíti az egészet. (Van ugyan 23 perces is, de erre előre figyelmeztetnek…)

Mókás egy koncepció, de biztos sikerre van ítélve. Itáliában kisvendéglők ezrei dolgoznak hasonló módon, s a konyhafőnök ott is, itt is ingázik saját birodalma meg a vendégé között. Persze náluk sincs éles határ a két világ között, a látványkonyha karnyújtási közelségbe hozza az ételek elkészítését, lehet villogni a hölgy – vagy akár a pasi – előtt hozzáértésünkkel, melyhez Laczkó séf úr szívesen társul be cinkosnak… A borajánlatok ügyében – és hasonló cinkosságok végett – pedig kéretik Laczkó Zoltán Lászlóhoz fordulni.

Az étlap bemutatása tehát képtelenség, mert szinte minden egyedileg készül, leginkább estére – mert délben azért szűkebbre fogott menükkel fogadják a környék irodaházaiban dolgozókat. Hatvan, nyolcvan vendég mindig elfér itt, céges bulin több is, de már a rövid bemutatkozó időszak is kezdi megteremni a törzsvendégeket.

Ebben a visszatérősdiben szerepe van a konyhacsapat cukrászának, Piller Adriennek, akinek a desszertjei szintén a már említett nagymamis gesztust hozzák – csak valami egészen újszerű formában. (Ajánlatos megkóstolni meleg+hideg csokoládévariációját. Számos lenyűgözött híve van már a fővárosban!) Megirigyelve a párizsi és a pisai építményeket elkészítette a saját Piller-tornyát, melynek a struktúrája valószínűleg az előbbieknél kevesebb vasat tartalmaz – viszont az íze is sokkal jobb!

Említettük a borajánlatot. Itt is egy bizonyos nagymami-féle jelszó érvényesül: Die Gesellschaft ist klein, aber fein! vagyis A társaság kicsiny, de válogatott. A tokaji Béres Szőlőbirtok számos bora adja a biztos hátteret, és kevésbé ismert nevek jó borai is megtalálhatók. Nyilván olyan menükártyához, amelyen mozaikszerűen áll össze egy-egy étel, nehéz is lenne eleve egyvalamilyen fogáshoz hangolt borról gondoskodni. De néhány all-round bor megoldhatja ezt a problémát.

És ráadásnak az ablakból (nyáron a teraszról) a város elronthatatlan panorámája tárul a nagyérdemű vendégsereg elé. A Konyha+borok+helyszín: a csábítás biztos trükkjei.

 étterem
1037 Budapest, Mikoviny utca 2-4.
Asztalfoglalás: 887-3657; 30/755 0750
E-mail: akonyha@t-email.hu

A Laczkó–Süli–Piller trió ételeit a Menük között találja meg.