|
Apropó
 Augusztok Alapíttatott 1870. Egyetlen csokor virág, melyet bánatos kietlen szobában vázába tesznek, képes megindítani a szépülés folyamatát, hogy aztán az egész lakásban kitavaszodjon. Valami ilyesmi történik a budapesti Kossuth Lajos utcában, ahol hatalmas üvegtáblák mögött megjelenik az elfelejtett, de szeretnivaló múlt. Az Auguszt dinasztia új cukrászdát nyitott, és hagyományt idéző portálja büszkén mutatja, hogy 1870-ben alapították.
Az első Auguszt czukrász 1870-ben kezdte ínyes mesterségét a budai Tabánban. A legelső generációtól kezdve azonban nem csak az édes mesterség volt jelen a famíliában, hanem a művészetek megbecsülése, szeretete és míves tárgyak gyűjtése. Ezt a hagyományt is fel lehet lelni minden egyes Auguszt-intézmény környezetében. Ma is.
Anélkül, hogy a teljes családtörténetet elmondanánk (részletekért az www.augusztcukraszda.hu oldalt ajánljuk), azóta megszakítás nélkül mindig volt cukrász a családban. Az óvatos megfogalmazás arra utal, hogy a háború, az ostrom és az újjáépítés, továbbá az 1951–53 közötti kitelepítés idején igencsak leszűkültek a lehetőségek… Király trón nélkül, mester üzlet nélkül. 1957-ben azonban Elemér bácsi a budai Fény utcában folytatja a családi glória fényesítését, később beszáll az akkor legfiatalabb (4.) generáció, József, majd Olga 1999-ben nyit a Kossuth Lajos utcában, egyelőre az átriumban. Kevéssel később ismét ő éleszti fel a hajdani hűvösvölgyi »Pavillon« emlékét a Farkasréten.
Nos, az új hely tele van apró ötletekkel – bár ezek néha hatalmas méretűek, mint például a két Dürer-fametszet, mely elfoglalja az egyébként belakhatatlan belső oldalfalakat (lásd az előbbi megjegyzést a művészet és az Augusztok elválaszthatatlan kapcsolatáról). A szerkezeti acéloszlop, mely tönkretehette volna a belső teret, tulajdonképpen eltűnik, és a jól körüljárható kiszolgáló pult (à la amerikai középkonyha) mögötti tér azonnal intimitásba csap át, szinte a száz év előtti elbújós »czukrászda« bensőségességét kínálja.
És mi mindent még! A megnyitón a sokoldalú grafikus, Orosz István olvasta fel ódáját a süteményekhez és alkotóikhoz. A választék költői tömörítésben, íme:
»Újraélni együtt az aranykort, igen,
Karcolt ovál betűk karcsú porcelánon,
Mogyoró, mandula, kókuszreszelékek,
vanília-parfé, csokoládékastély,
»Megnyílt az új Auguszt, megdolgoztunk Múzsám,
Ízekről, finomságokról, árnyalatokról szóban beszámolni nehéz, ha éppen nem lehetetlen. De a cukrászati alapelveik szinte betű szerint egyeznek a mesterszakácsok hitvallásával, ars culinariájával: Csakis a legjobb nyersanyagokból, mesterséges adalékok nélkül, kiegyensúlyozott ízeket, süteményeket, desszerteket létrehozni.
Olga asszony és a belvárosi üzletet irányításában főszereplő 5. generációs Auguszta könyvvé formálta a minden eddigi romlást, változást ésszel, tehetséggel, kitartással és persze szerencsével túlélő család krónikáját. Ennek egy bekezdése a legpontosabb válasz a miértekre és a hogyanokra. »Az Auguszt cukrászda nem attól régi és híres, mert különleges emberek működtették, hanem attól, hogy százharminc [azóta még több] éven át minden nap mindig volt egy Auguszt, aki reggel korán felkelt, megsütötte a pogácsát, főzte a fagylaltot, és kinyitotta a cukrászdát. Ez a mi családi örökségünk.«
|
A »legbelvárosibb autópálya«, melyet korábban elhagytak az ilyen-olyan fantáziával megtervezett boltok, a csillogó portálok, a valamikor volt polgári Budapest egyik elegáns korzójának betapétázott, összefirkált kirakatai között nyitotta meg az Auguszt család »leányága«, Olga asszony irányításával a régi-új üzletet. Régi, hiszen ugyanannak a háznak a csöndes, hangulatos belső udvarában már jó néhány éve működött a kettes számú finomságüzem.
És most a belső udvarban volt, biztonságos, de nehezebben észrevehető üzlet számára tálcán kínálkozott a lehetőség, amikor a homlokzati (talán ruha-)üzlet elvonult. A tálcán kínálkozás csupán objektív tény; mindenhol meg kell küzdeni a lakók ellenkezésével. A hivatalok packázásai helyett viszont itt a kerület polgármestere maga is támogatta az ügyet.
És aki nem ismerné véletlenül a régi New York kávéházhoz fűződő legendát, az most idézetként átélheti a vers ajánlásában:
Orosz István / Auguszt Olgának