Badacsonyi borvidék

Hazánk egyik legősibb és leghíresebb borvidéke. Központi termőterülete és névadója a Badacsony-hegy vulkáni (csonka)kúpja. Borainak különleges zamatát a változatos talaj adja meg; a csúcshoz közelebbi részeken a bazalt és bazalttufa törmelék uralkodik, de lejjebb pannon agyag, pannon homok, néhol lösz takarja. A borvidék kiterjed a környező vulkanikus, ún. tanúhegyekre is (Szent György-hegy, Csobánc, Gulács, Tóti-hegy, Szigliget). Az itteni kevert talajon – és a szubmediterrán klímának köszönhetően – testes, magas extrakt-, alkohol- és savtartalmúak borok készülnek. Ezek általában két-három éves érlelést igényelnek; az így elért csúcspontjukat sokáig képesek megőrizni.

2008.04.09 19:36    

A borvidék fő szőlőfajtái az olasz rizling, a Müller-Thurgau (rizlingszilváni), a szürkebarát, a muscat ottonel, a tramini, továbbá a csak erre a tájegységre jellemző kéknyelű. Badacsony másik klasszikus szőlőfajtája szürkebarát (pinot gris). A pálos szerzetesek honosították meg ezen a vidéken, szürke csuhájuk lett a szőlőfajta névadója. Jelen vannak, habár alacsony százalékban a kékszőlők is: kékfrankos, pinot noir, portugieser, zweigelt.

Múltidéző * Már kétezer évvel ezelőtt virágzott a szőlőkultúra Badacsony környékén, de talán már régebben, a kelták korában is. A hegy lábánál vezetett a rómaiak egyik híres hadiútja Aquincumba. A nagyobb szőlőtelepítések (egész Pannóniában) Aurelius Probus császár (uralk. Kr. u. 276–282) nevéhez fűződnek. A hagyomány szerint ugyanis ő oldotta fel először hivatalosan Domitianus császár (uralk. Kr. u. 81–96) híres szőlőtelepítési tilalmát. A szüreti motívumokkal díszített római kori épületmaradványok, sírok, szobrok ezekre az időkre emlékeztetnek.

A honfoglaló magyarok már ismerték a szőlőt, a bort, a királyság korától kezdve ennek megfelelően értékként adományozták. A 13. században a borvidék jelentős része egyházi kézbe került. A 18–19. században a badacsonyi ürmös hírneve a tokaji aszúéval versengett. A 19. század végi filoxéravészt követő rekonstrukció után a szőlőtermesztés technológiája e borvidéken is megváltozott. Hatalmas támfalakat építettek az erózió megakadályozására. A szerzetesek által telepített fajta még egy többlettel ajándékozta meg a termelőket: különleges évjáratokban a bogyói betöppednek, sőt aszúsodhatnak is, s ebből különleges természetes csemegebor készülhet. A már említett kéknyelű tiszta ültetvényben ritkán fordult elő, mert nővirágú, rosszul termékenyül, ezért vegyesen ültették a Budai zöld fajtával, szüretkor pedig együtt szedték és dolgozták fel bornak, ami szintén kéknyelű néven jelent meg.