Balaton-felvidék

A Balaton-felvidéki borvidék a Balaton borrégió része. Rendkívül kiterjedt táj tartozik ide: a tó északi partja, a Bakony déli, a Keszthelyi-hegység déli és keleti lejtői, s a dombos tájat változatos irányú és lefutású völgyek, medencék tagolják.
A borvidéket három – eltérő földrajzi és ökológiai adottságú – körzet alkotja: a káli, a Balatonederics-lesencei és a cserszegi. Talaja rendkívül sokféle (agyag, márga, mészkő, homokkő, vulkanikus bazalttufa), a hegyek megvédik a lecsapó szelektől, a Balaton tükre visszaveri a fényt és a hőt, ezért a szőlőterületek jelentős része mediterrán jellegű mikroklímát élvez, beleértve az évi átlagos 2000 órás napsütést.

2008.04.09 19:56    

A vidéket elsősorban a fehér szőlők tették ismertté, jelentősebb fajtái az olaszrizling, a chardonnay, a tramini, a Müller-Thurgau (rizlingszilváni), a szürkebarát, a cserszegi fűszeres és a muscat ottonel, továbbá a lassan hungarikummá váló furmint és a zenit. Vörösborai pinot noirból és zweigeltből készülnek. A Balaton-felvidék borai diszkrét illatúak, zamatgazdagok és elegánsak. A nappalok melege testessé, az éjszaka hűvöse gyümölcsössé és szép savszerkezetűvé formálja őket. A főként vulkanikus eredetű területeken – Áldozó-hegy, Táltos-hegy – hosszú érlelésre is alkalmas, rendkívül komplex borok is születnek.    

Múltidéző * Az egész Balaton környékén nem ritkák a régmúlt emlékei. A kelták és a rómaiak által megkezdett szőlőtermesztő hagyományt a középkorban előbb a veszprémi püspökség, majd a királyi és a különböző főúri, kisnemesi birtokokon készült borok folytatták. Ezeket Tirolba és a dél-német területekre szállították; ott ismerték és kedvelték őket. Az Esterházy család hercegi és grófi ága birtokolta a környék legtöbb szőlejét, uradalmaikban rendszeresen készültek természetes csemegeborok. 18. századi dézsmapincéjük még ma is áll Szentbékkállán, a templom felett.

A szépséges vidék őslakossága egyre ritkul. Azonban számos városi ember, sok művész költözött ide, s ők sokat tettek a táj újraélesztéséért. A Káli-medence településeit ma már az elnéptelenedés helyett az igényesen rendbe hozott régi és – stílusukban a tájba illeszkedő – új házak, templomok, fogadók és borpincék jellemzik.