A két nagy és tizenkilenc kisebb karibi szigetből álló Trinidad és Tobago rendkívül szerencsésnek mondhatja magát, hiszen a térségben talán itt tapasztalható a legnagyobb mértékben a politikai, gazdasági és társadalmi stabilitás. Mindez elsősorban az ország olajkészleteire, nyersanyagaira és mezőgazdasági terményeire épül, de a helyieknek nem lehet panaszuk a remek GDP-re, az alacsony inflációra, a nem túl magas munkanélküliségre és a szárnyait épp bontogató turizmusra. A kisebbik nagy sziget, Tobago (300 km²) már majdnem teljes mértékben turistagyarmattá vált, míg a hatszor akkora Trinidad ugyanakkor még szinte el sem indult ezen az úton.

Szerencsés adottságok

Az esős-száraz évszakok váltakozása mellett az ország azon kevesek közé is tartozik a régióban, amit elkerülnek a nagy, karibi hurrikánok, az éves átlagos középhőmérséklet is általában 20-30 fok körül alakul. Ez nagyon kellemes, még akkor is, ha a levegő itt meglehetősen párás, nehéz.

Bár az angol a hivatalos nyelv, ha ide jövünk, eddigi angoltudásunk jó, ha 20%-át tudjuk hasznosítani, a többit újra kell tanulnunk – mert a karibi angol nagyon más.

Az emberek mindenféle szempontból toleránsak egymással; jól megfér a katolikus a protestánssal, a hindu a muzulmánnal, az (afrikai eredetű) fekete népcsoportok az Indiából jöttekkel meg a mulattokkal, s egyre jobban kezdik elfogadni az itt még ritkaságszámba menő »fehéreket« is. Az utazásra talán a legjobb időpont február vége, a nagy helyi karneválok ideje, meg a május, amikor az ország legnagyobb gasztronómiai rendezvényét a »Megkóstolni TT-t« tartják – tájékoztat Nadine Johnson, az ország turisztikai fejlesztéseiért felelős tisztviselő. A karneváli időszakban teljes hangerőn pörög az egész sziget, a kulináris esemény mérete pedig mintegy tízszerese egy itthoni hasonló kóstolósdinak.

A kultúrák találkozása

a legszerencsésebb egyveleget a konyhai mesterségek terén eredményezte. Az ország lakosságának közel 40-40%-át kitevő indiai és afrikai leszármazottak gasztronómiai kultúrájához több kínai vendéglő, valamint arab jellegű ételkészítési szokás is társul. Ha hozzávesszük az itt található alapanyagokat, akkor nem kell tovább kutakodnunk.

TT-n a kertekben csupa olyan dolog terem, ami nálunk nem. Ilyenek a hagyományos és kínai kókuszdió, a mandarin, banán, citrom, zöldcitrom (lime), papaja, többféle mangó, manióka, gyömbér, kakaóbab. Aztán még számunkra szinte teljesen ismeretlen növények, mint a kalulu (Callaloo, tarólevél), a dasheen (taró- vagy jamszgyökér, Colocasia esculenta) , a calabash (butykostök, Lagenaria siceraria), az okra (hölgyujj, bámia, Hibiscus esculentus), meg hasonlók. Viszont a helyiek nem tudnak olyanokat megtermelni, mint a szőlő, az alma, körte, karalábé, répa, krumpli, retek – számukra ezek az egzotikusak, ezekért a boltban vagy a piacon szép summákat kérnek.

Kijózanítóan hathat az európaiakra, hogy a legjobb banán is csak 5-10 centis, ráadásul mézédes, a mandarin viszont méregzölden is sokkal finomabb, mint az otthoni kémiasárga. A kókuszdió teje itt például üdítő folyadék, életerőt ad és finom, míg hozzánk csak a szürkésfehér, kemény héjba zárt »húsa« jut el.

A gyömbér puha, nagyon szaftos, az íze is sokkal teltebb, a kalulu pedig – ami leginkább spenótféle – olyan karakteres és erőteljes ízű, hogy utána garantáltan nem lesz kedvünk egy ideig magyar spenótot enni. Pláne, hogy a helyiek hagymával, fokhagymával főzik fel, gyömbérrel és a kertből jövő elsőre (mit elsőre, másodikra is) beazonosíthatatlan zöldfűszerekkel fűszerezik (ilyen pl. a shado beni, mexikói koriander, Eryngium foetidum), felezett sárgaborsószerű dhallal (hüvelyesekkel), valamint baszmati rizzsel tálalnak. Így indulhat egy helyi reggeli, amihez mindenképpen dukál roti is, azaz a csapati-szerű lepény, ami lisztből, vízből, olajból, sóból és szódabikarbónából áll, és vaslapon sütik ki. A lepényre szórhatunk reszelt csicseriborsó-darabkákat is.

Egy másik lehetőség

például a helyi zöldbab, amit olajon átsütnek, majd helyi curry fűszerkeveréket, gyömbért, sót és zöldfűszereket adnak hozzá. Mindenki nagy kedvence az utcán árult lepény, amelyben csicseriborsó van, mangócsatnival (szósszal) és csilipaprikával. Segítőnk, Dhanraj Dass olyan könnyedséggel eszi, mintha zárt palacsinta lenne, holott nyitva van, és – nekünk, tanulatlanoknak – százfelé folyik belőle a massza.

Napközben már előjöhetnek viszont a tartalmasabb étkezések is, ahol barnababos curryt, főtt főzőbanánt és krumplipürét ehetünk, vagy főtt maniókát, itteni nevén kaszabét (ez a kasszava, Manihot esculenta), amelynek kimondottan cukros-banán íze van – ezek pedig már egyértelműen afrikai hatásokra utalnak Nadine Johnson szerint.

Érdemes kiemelnünk a bácskai rizses húshoz hasonló csirkepiláfot is (pilau, amiben van tarkabab és sötét kínai szójaszósz is), a panírozott és rántott bébicápa-burgert házi tésztában tálalva. A növendékcápának teljesen csirkeíze van, frissen sütik hozzá a kenyeret, és százféleképpen ízesíthetjük. Érdemes kipróbálni hozzá a mangócsatnit, a borsmártást, a shado benit, a fokhagymamártást – garantáltan feledhetetlen az élmény.

Különösen, ha, mint nekünk, a Trinidad-sziget északi, fehérhomokos, délceg kókuszpálmás, paradicsomi partján, a Maracas Bayen szolgálják fel. A háttérzajt hangos reggae zene adja, és a két-háromméteres hullámok.

A helyiek rendkívül kedvelik

a garnélát, a homárt, a királyrákot (crab), amiket általában helyben készülő curry fűszerkeverékekkel készítenek, kókusztejben fürösztenek, de a karibi curryvel ízesített, zsenge kecskehús is sok család kedvelt étele. »Aki nagyon bátornak érzi magát, megkóstolhatja az erdők vadjait, így a vízidisznót és őzeket, a nyulat, a tatut (övesállatot), esetleg az oposszumot is« – mondja Dass, de sóhajtva hozzáteszi, hogy ezekből ma már egyre kevesebb van.

A mulatságok, vidámság és végeláthatatlan karneválok országában természetesen sok helyi rum fogy, ahogyan whisky is, de sokan kedvelik a helyi 4-5%-os söröket vagy a gyengébb gyömbérsöröket. Az sem ritka, ha egy sofőr a volán mögött is iszik, baleset mégis alig van, igaz, az utakon látható néha húsz-harminc centis szintkülönbségek, útfelmaródások és szűkületek miatt a gyorshajtás lehetetlennek tűnik.

Az utcán láthatunk hűtés nélkül, bódéból árusított kecskehúst a plusz 30 fokban, friss garnélát egy asztalon kidobva, vagy méteres macsetével felszerelt rasztahajút kókuszdiós talicskával, esetleg lehéjazott citromot árusító feketéket. Meglehetősen sok a zöldség- és gyümölcsárus, a halas, és nagy az utcai kajákat kínálók tábora is. Ezek között találhatunk jellegzetes kínai, arab, zsidó, indiai vagy más karibi dolgokat, vagyis megint a sokszínűséghez érkeztünk el.

Összegezve: rendkívül erős hatások érik itt az embert, amelyek alaposan próbára teszik ízlelőbimbóinkat is.