|
Apropó
 Ismét megnyílt az olasz Paradicsom! Virágzik a belvárosi olasz sziget Gianni nem hagyta sokáig kétségek között a hiteles olasz konyha rajongóit, felújítás után újra megnyitott a Pomo d’Oro. Autentikusabb, mint valaha, jóval nagyobb a tere, mint volt, és számtalan változást vehet észre a visszatérő vendég. A Pomo d’Oro népszerűségét sokan tekintik megkérdőjelezhetetlennek – kivéve Gianni Annonit (Muszáj leírnunk a teljes nevét? Úgysem gondolna másra senki.), aki úgy érezte, még mindig lehet javítani a jól guruló szekéren, és nekivágott a nagy házalakításnak.  A vendégtér jelentősen megnőtt. Az egykori garázs nyomait már csak a tartóoszlopok szándékosan szabadon hagyott acélszerkezetei mutatják meg, tisztelegve az egykori építők előtt. A múlt századi vén falakat is úgy konzerválták, hogy a műemlékvédők (szakmailag) megnyalnák tíz ujjukat. Minden falrészre festmények, kerámiák, faragványok kerültek, jó kezű hazai és olasz mesterek munkái. A második terem, követve az épület anyagait, csupa mészkő, tégla és fa – meg a derűs tulaj ócskapiacon feltúrt régiségei: ős-légkondi, vénséges vetítő, ódon gyalupad, antik (újrahasznosított bontott!) gerendák és hasonlók. Aki már járt Toszkánában, ha meg különös szerencsével valami érintetlen kastély látta vendégül, elálmélkodhat, mennyire kevéssé különbözik tőlük a mai Pomo d’Oro. Az eddig pincébe rejtett szakácsok látványkonyhába kerültek, lett helye az egész malackát forgatni tudó nyársnak, elkülönült a pékség és a cukrászat is. (Következmény: fíííínom házikenyerek, szélesebb desszertkínálat.) Több, már jó néhány éve itt élő olasz szakács és egy cukrász (Rosario Sineali, Nápoly; Fabio Bucciol, Veneto; Davide Deligio, Puglia) dolgozik a konyhán, párban a hazaiakkal – Stelczer Zoltán és Méhész Attila –, a pincércsapat is vegyes, és csak azért nem lenne helyes idegenlégiósokról beszélni, mert az egész helyet átlengi két összefonódott kultúra szelleme.  Az óriási borhűtőben (300 féle, állandóan készleten tartott fajta), a pálinkás/grappás pulton is nagy a testvériség, talán csak a látványos sonkahűtőben van talján egyeduralom. (Istenem, azok a hatalmas, szinte átlátszóra szeletelt San Daniele sonkák!...) Nyárra az udvar kerthelyiséggé alakul, a belváros irodáit kiszolgálva lehet üzleti reggelivel kezdeni a napot. De lehet itt befejezni is a hetet, különösen ügyelve a kisgyerekes családokra – mivel a Paradicsom hétvégi családi ebédre őket is várja –, a pelenkázásra és esetleges szoptatásra elvonuló anyukáknak kialakítottak egy csöndes kis zugot. Elég a látványból: nézzük az étlapot! Például itt: http://www.pomodorobudapest.com/magyar/unique-italian-recipes.html Gianni még egy autentikus többletet töltött a Pomo D’Oroba. (A töltést konkrétan tessék érteni…) A Martini újonnan piacra vezetett rozéját, a Martini Rosatót mutatta be az újranyitás napján, és mostantól az olasz-magyar vegyes válogatott kulináris fantáziáit hiteles olasz koktélkreációkkal együtt kínálja a belvárosi olasz szigeten. |
Martini Rosato Sprite