Kimondhatatlan nevű, ám kiváló

Már nem ócskaságok a magyar borok – írja a Wall Street Journal

Az MTI adta hírül hogy a Wall Street Journal hosszabb cikkben foglalkozott az amerikaiak számára szinte kimondhatatlan nevű, ám kiváló magyar és egyéb kelet-európai borokkal.

2010.01.17 12:14    

A vezető amerikai üzleti napilap hét végi Étel-ital szekciójában így írt: New Yorktól Los Angelesig az amerikai borágazat számos vezetője az utóbbi években szinte belehabarodott az olyan nyelvtörő nevű borokba, mint a Furmint, a Kékfrankos, a Juhfark és a [horvát] Pošip [ez a furmintnak felel meg]. Magyarország, Szlovénia és Horvátország ma már nem politikai elmaradottságáról, hanem kiemelkedő bortermelő kultúrájáról ismert.

 



A cikk a térség fantasztikus borai között említi a 2008-as Apátsági Pannonhalmi Tricollist, amelyet három szőlőfajta házasításával állítanak elő. A száraz fehérbort New Yorkban, az újonnan nyílt közép-manhattani Ardesia bárban is ajánlják a vendégeknek. A New York állambeli Southfoldban a North Fork fogadó borigazgatója több, Amerikában kimondhatatlan nevű, ismeretlen magyar bort kínál, közöttük az Irsai Olivért. A híres New York-i Hearth étterem társtulajdonosa, aki az ismeretlen fajták szószólója, egyebek mellett a Juhfarkot népszerűsíti (le is fordítja a szó jelentését).

A magyar, horvát és szlovén borokra specializálódott, hét éve működő Los Angeles-i Blue Danube vállalat alapítója, Frank Dieter elmondta: a vásárlók néhány éve még a "keleti blokk ócskaságainak" tartották a borait. Dieter azonban az utóbbi években sok partnerét meggyőzte, hogy kiváló borokról van szó. A lap szerint kisebbfajta forradalom ment végbe, a szakértők felfedezték a térség borait, ahol a több száz éves borászatokat »végül modernizálták«. Megjegyezte, francia, spanyol és portugál tőke áramlott a magyar borászatokba.


A The Wall Street Journal megállapította, hogy a térség borai közül némelyik egykor a világ leghíresebb borai közé tartozott, ilyenek voltak a Tokaji régió édes nedűi, amelyeket egyenrangúnak tartottak a »legnagyszerűbb« Sauternes fajtával. A borok minősége azonban a kommunista rendszer idején – amikor termelési kvóták léteztek és az egyéni kezdeményezéseket elnyomták – erősen romlott. A minőség csak az 1990-es évek elejétől kezdte elérni a nemzetközi szintet, amikor a kommunizmus bukása után a magáncégek technológiai fejlesztéseket hajtottak végre a borásztokban és szőlészetekben – írja a New York-i gazdasági napilap.

Forrás: MTI