Nem franciás, hanem francia!

Le Bourbon étterem

A Le Bourbon étterem a francia konyhaművészet legmagasabb fokát képviseli Budapesten, a város szívében. Az Erzsébet térre néző Le Méridien hotel elegáns étterme és nyári szabadtéri terasza tökéletes környezetet teremt a fiatal francia főszakács, Laurent Vandenameele mesterműveinek. A betérő vendéget tágas tér, a lépések zaját elnyelő puha szőnyeg, bársonyos fény, arany és sötétzöld színek, halk zene, gyönyörűen terített asztal és kényelmes karosszék várja. Badr Bennis, a hotel étel- és italigazgatója kiemeli, hogy náluk nem franciás, hanem francia konyhát vezetnek, melynek Vandenameele séf a motorja.

2008.06.30 11:04     |     Szerző: Francisk Réka    |    Fotó: Komáromi Zoltán, Székelí PÉter

 »Vandenameele hamisítatlan francia szakács« – mondja Bennis. Gyakran hangoztatja, hogy a francia konyha nem receptgyűjtemény, hanem stílus. Mindkettőnk ars culinariája az, hogy a kínálat akkor tökéletes, ha az idényhez igazodik. Az étterem pedig akkor működik jól, ha a kínálat kivétel nélkül mindig tökéletes.

Vandenameele a szezonnak megfelelő, az aznapi legfrissebb hozzávalókból főz. Gondoskodik arról is, hogy a tenger gyümölcseinek szentelt szombat estére még előző nap rendben megérkezzenek a felkínálandó halak és kagylófélék, egyenesen a tengerből. Badr Bennis francia sajtmestereket hív, akik – Budapesten egyedülállóan – a vacsoravendégeknek sajtbemutatót tartanak, melyen akár 60 különböző sajtot is meg lehet kóstolni. Bortúrákra jár, hogy Magyarország legkiválóbb borait fellelje.

»Előszeretettel ajánljuk a magyar borokat a francia mellett. Tökéletesen illenek a fogásainkhoz, külföldi vendégeink pedig továbbviszik az itteni borvidékek, borászok hírét. A pincénk jelenleg összesen 75 féle bort rejt.«

Az étterem nagyszerűségének egyik titka a jó érzékkel adagolt változás. Vandenameele konyhája úgy ragaszkodik a klasszikus francia stílushoz, hogy a klasszikus fogalmát újszerűen értelmezi.

»A hagyomány arról nevezetes, hogy folyamatosan megújul« – mondja. A hús- és halételek, a friss zöldségek, pástétomok, mártások és öntetek, a desszertek mind-mind a francia konyha sajátosságait tükrözik, ők azonban valamennyit egy picit mássá varázsolják. A tejcsokoládés ganache-hoz például főzés közben rozmaringot adnak. Ez első hallásra igen meglepőnek tűnhet, de amint megkóstoljuk, nem értjük, miért is nem találkoztunk hamarabb ezzel az ízkombinációval, hiszen annyira harmonikus és természetes.

Vandenameele szívesen játszik a színekkel, hőmérséklettel, még a textúrával is. Utóbbira kitűnő példa a homárpuding, melyet édesköményágyon, friss mangósalátával és rákmártással tálalnak. Nem minden fogás mondható könnyűnek, de a tartalmassággal pontos arányban áll a tálalt mennyiség: épp annyit kapunk, amennyi jól esik.

A vendéglátás és a miliő elegáns, ugyanakkor barátságos. Az ember egy klasszikusnál nem számít nagy meglepetésre, ezért az első látogatás alkalmával persze sűrűn meghökken, mikor megérinti ez a fajta tökéletesség. Ebben az étteremben minden apró részletre odafigyelnek. A pincérek éppen akkor jönnek, amikor szükség van rájuk, úgy tudják a bort utántölteni, hogy ha akarnánk, sem tudnánk hibán rajtakapni őket. Ez a fajta kiszolgálás nyugalmat áraszt, és barátságos. És egy-egy asztalnál gyakran maga a séf is megjelenik.

»Fontos, hogy közvetlenül kommunikáljak a vendéggel. Előfordul, hogy olyan ételt ajánlok, ami az étlapon nem szerepel, és sokszor személyre szabottan készítek el valamit« – mondja Vandenameele.

Ezekkel az »haute couture« ételekkel, a vasárnapi villásreggelivel, a desszertek előtt begördülő sajtkocsival a Le Bourbon nemcsak kivételes gasztronómiai élvezeteket, hanem ehhez illő életérzést is kínál mindenki számára.