|

|
Ismerkedjünk a borfajtákkal: Olaszrizling
Nevezhetnénk akár a »legmagyarabb« szőlőfajtának is, holott nem magyar eredetű. Mégis annyira ideszokott a Kárpát-medencébe, hogy szinte mindenki magáénak érzi. Pedig valódi térhódítása borvidékeinken csak a filoxéravész után, a 20. század elején indult el.
2007.12.12 16:40 | Szerző: R.G.
Ma az olaszrizling a legnagyobb területen termesztett fehér szőlőfajta Magyarországon. Számos kiskertben, családi pincészetben is megtaláljuk összes borvidékünkön, kivéve Tokaj-Hegyalját. Területe jelenleg mintegy 6000 hektár, ebből a legnagyobb ültetvényeket Badacsony, Balatonfüred, Csopak és a Balaton-felvidék mondhatja magáénak, egyenként, több mint 700 hektáros darabokat. Különösen jól érzi magát a vulkanikus talajokon, az ásványi anyagokat jól hasznosítja. Magasabb mésztartalmú területeken is érdemes termeszteni. Ilyenkor savkészlete üdévé, könnyeddé teszi; akár pezsgő alapbor is készíthető belőle, bár e tulajdonságát hazai borászaink eddig nem nagyon használták ki.
Ha lehetne borszőlő etalont kitalálni, az bizonyosan az olaszrizling lenne. Fürtje kicsi, tömött, érett sárgás bogyói gusztusosak és ízletesek, héja vékony, a héjban érezhető a cserzőanyag, leve bőséges. Teljes érésben savai erőteljesek, de finomak, gerincesek és elegánsak. Éretlenül viszont a borvidéktől függetlenül durvák, harapósak. Bora jó esetben tökéletes egyensúlyt tud felmutatni. Cukorgyűjtő képessége is átlag feletti. Íze száraz iskolázásban fanyarkás: ezért igazi férfias bornak tartják. Hajlamos az aszúsodásra is. A badacsonyi aszút szinte kizárólag ez a fajta adta. Gyakran mutat keserűmandulára emlékeztető illat- és ízjegyeket, különösen a Balaton-felvidéken. A késői szüretet meghálálja. Ízeit a hosszabb fahordós érlelés nemessé teszi, érdemes rá időt szánni. Mátraalján és a Bükkalján (Egerszólát körzetében) könnyedebb és virágosabb illat- és ízkaraktert mutató bor születik belőle. Legszebb magyarországi képviselőivel a Balaton-felvidéki vulkánokon, Csopakon és Somlón találkozunk. Itt született bora hosszú életű, jó esetben ez akár 15-20 évet is jelenthet. A rajnai rizling mellett sokan lenézik a fajtát, de a magyarországi példák rendre rácáfolnak a lekicsinylő véleményekre. A mai magyar kínálatból kiemelkedik a csopaki Jásdi pince, a Szent Orbán Pince (Badacsony), a Scheller Szőlőbirtok (Balaton-felvidék), Figula Mihály (Balatonfüred), Légli Ottó (Balatonboglár), és az egri borvidék számos termelője (Gál Lajos, a St. Andrea Pince, Thummerer Vilmos, az Orsolya Pince).
A hivatalos bemutatásnál azonban lényegesen többet ad a fajta. Én magam sokszínűségét és megbízhatóságát tartom a legtöbbre. Nem lehet véletlen, hogy termelőink színe-java átmeneti hűtlenkedések után visszatér hozzá. Szekszárdon, ahol a chardonnay nem tud igazán elegáns savakat felmutatni, újra sokan telepítik. Villányban, ahol más fajtákért fárasztja magát a borissza, meg tudta őrizni irigyelt termőhelyét a Kopárban. És akkor még nem beszéltünk az olaszrizling olyan termőhelyeiről, ahol valóban otthon érzi magát – a Balaton körül, Somlón és a Bükk táján. Badacsonyban feltámadt az aszú, Dél-Balatonon a botritisz új irányokat mutatott a fajta szerelmeseinek. Az egri termelők közül többen is új kishordós erjesztésű és érlelésű olaszrizlingekkel jelentkeztek, ami megint csak egészen más karaktert adott a fajta borainak. Nézzük csak meg újra, mitől lehet »nagy« egy-egy szőlőfajta? Alapvető követelmény, hogy megbízható, állandó és magas minőséget tudjon adni a különféle geológiai és klimatikus viszonyok közötti termőhelyeken. A borok mindenkori értékmérői közül semmiképpen nem hiányozhat az érlelhetőség, eltarthatóság kritériuma. Bármilyen kedves is lehet egy Márton-napi újbor, vagy az egy éven belüli fogyasztásra szánt bármely bor, nem lehet sem piaci, sem a gyűjtők körében elérhető árát összevetni egy hosszú távú társával. S annak ellenére, hogy Hugh Johnson ironikus fogalmazása szerint az olaszrizling »szeretne rizling lenni«, mi úgy érezzük, hogy ha nem is rizling, de kellően nagy fajta ahhoz, hogy legalább mi értékeljük. (Amúgy érdemes tudni, hogy még másod-unokatestvéri kapcsolatban sem áll a rizlinggel, mely Németország közismert vezető fajtája, s rajnai vagy fehér rizlingnek nevezik.) Ha Johnson úrnak alkalma nyílt volna velünk együtt ugyanazt az olaszrizling szortimentet végigkóstolni (amint a jelen íráshoz kapcsolódó kóstolási jegyzetekben olvasható), bizonyára más lett volna a véleménye. Mondom ezt olyan jogon is, hogy a Balaton-felvidéken magam is 12 évjáratát palackoztam e fajtának, és a helyi pincékben legalább, 200-300 féle, ízig-vérig kistermelői, szépítetlen, őszinte olaszrizlinget kóstoltam. Ajánlom ugyanezt mindenkinek, talán még nem késő. Érdemes útra kelni és meglátogatni a Csobánc, a Hajagos, a Szent-György-hegy, a Káli-medence vagy akár Badacsony aprócska pincéit. Tiszta ízű, szép savú, telt, néha kissé oxidált, de értékes, semmivel össze nem téveszthető karakterű, fanyarkás borokkal lehet találkozni. Kiváltképp alkalmasak szomjoltásra nyáridőben, kaptatók után, mandulafa árnyékában. Ha felfedező utunkat nem a szigorúan vett Balaton-felvidéken, hanem távolabb, a Füred–Csopak táji vonulatok szőlőhegyein végezzük, megint különlegesen egyedi, a mineralitást talán jobban közvetítő borokat kapunk. Míg a Badacsonyból származó borokban a bazalt melegét érezzük, addig az itteniek illatában virágokat, ízében sós mandulát.
A Somló megint más. Itt nincs víz, nincs pára, csak napsugár és tikkasztó meleg, amit a bazaltorgonák árasztanak nyáridőben az erre járókra. A Somlón szőlő is, gazdája is küzd az életért. S az eredmény: hamisítatlan somlói bor, az olaszrizling kissé kemény karakterével. Kedvesebb, mint a juhfark, nemessége talán nem ér fel a furmintéhoz, nem bájol el úgy, mint a hárslevelű vagy a tramini, de ő maga a megtestesült somlai. Fiatalon vadóc, éretten sima és telt. Kibontakozásához idő és levegő kell. S mi van a másik oldalon? Egerszólát. A szóláti olaszrizling fogalom. Az elmúlt évtizedekben elhalványult, sok más bormárkához hasonlóan. Most megint lehet bizakodni. Az egykori elismert hírnevet visszahozhatja az egy fajtából, egy termőhelyről születő kiváló minőségű bor. A helyi gazdák szerint a nagyapák itt is szinte minden évben új hordóba szűrték a hegy levét, abban is erjesztették. Hogy azok milyenek lehettek, nem tudjuk. Ma Gál Lajostól és Lőrincz Györgytől várjuk, hogy bebizonyítsák, a fajta alkalmas hosszan tartó ászkolásra. Sav- és ízanyag-tartalma gondos szőlészeti munka mellett olyan bort garantál, amely összemérhetővé teszi a legnagyobb száraz fehérborokkal. Legszebb egyedei képesek eleget tenni az új kishordós erjesztés követelményeinek is. (Ugyanakkor házastársnak is jó, mert ha kell, alkalmazkodni tud.) A fajtának is van még egy számunkra kiaknázható tulajdonsága. A nemzetközi piac ugyanis megelégelte a chardonnay, sauvignon blanc, cabernet hármas egyeduralmát, és új ízek felé fordult. Vörösborokból nem szenved hiányt az európai borkedvelő, bár itt is fokozott érdeklődés kíséri a eddig kevésbé ismert fajták feltűnését, mit amilyen Itáliából pl. az Aleatico vagy a Primitivo. A világban keresettek az intenzív illatú, nagytestű, száraz fehérborok. Olaszrizlingünk elég egzotikus ahhoz, hogy felkeltsük vele a borkedvelők érdeklődését. Ehhez egy dolog kell: nagy minőség. Ugyanis lehet, hogy fajtajelleget a holland vagy éppen angol vásárló nem tudja felismerni ebben a borban, de a silány minőséget annál inkább… Hadd jegyezzük meg kiegészítésként: Eötvös Károly remek útleírásának „gyulakeszi embere” is olaszrizlinget kínált a Csobánc oldalában Gyulai Pálnak és többi vendégének…
|
|