Az Északi-sark, a Budapest–Bamako rali, a brüsszeli légi vendéglő, a Góbi-sivatag és a Karib-tengeri szigetvilág után a Lucullus Baráti Társaság gasztronómiai egyesület ezúttal Magyarországon, a Lánchíd pilonjának tetején főzte meg legendássá vált paprikás csirkéjét, mintegy 48 méterrel a Duna szintje fölött.
A Lánchíd Magyarország egyik legjellegzetesebb jelképe. Először kötötte össze Pestet és Budát, az embereket, az ország két felét. A híd: szimbólum. És a gasztronómia sem más: a kultúrán keresztül hivatott összekötni az embereket. Ezért esett a választás a hatodik főzőalkalommal a Lánchídra.
»A Lánchíd pillérének teteje volt az eddigi legextrémebb, mindennél nehezebb és veszélyesebb főzőhelyszín« – mondta el Turóczi Gábor, a Lucullus Baráti Társaság gasztronómiai egyesület elnöke, egyben minden eddigi paprikás csirkék elkövetője.
A kellő engedélyek birtokában először Buda felől próbálkoztak. A csapathoz operatőr és fotós tartozott, az utóbbi azonban visszakozott, bizonytalanul érezte magát a magasban.
»A Lánchíd budai pilonjának felső ajtaját meg sem tudtuk nyitni – vélhetően a fagyok miatt ragadt be. A pesti oldalról sikerült végül feljutnunk a pesti pillér belsejébe, majd egy belső létrán át annak tetejére, hogy a kétfelé lejtő (egyáltalán nem sík!), bádoggal lefedett, kisméretű tetőn elindulhasson a főzés. A szél nagyobb volt, mint az Északi-sarkon, a gázégőnk lángja legalább ötször kialudt, pedig egy dobozzal is körülbástyáztuk.
A kellékeink állandóan el akartak repülni a főzés fél órája alatt, és a szél okozta hideg sem volt valami kellemes. Ehhez még jött a híd állandó rángása, remegése és némi tériszony« – sorolta fel a nehézségeket Turóczi Gábor.
A magyar kultúra egyik legkifejezőbb attribútuma, a paprikás csirke újabb jellegzetes helyen – és végre hazai pályán – készült el, a magyar gasztronómia tisztelőinek örömére.
A főzést az RTL Klub Fókusz című műsora örökítette meg.
A Lucullus BT következő nagyszabású gasztro-expedíciója 2009 augusztusának végére várható.
