Italianissimo!

Pomo d’Oro étterem

A pesti Belváros szívében egy darabka Itália. Minisztériumok, bankok veszik körül a Pomo d’Orót, és az olaszul értő tovább játszik a cégtábla nevével, nemcsak paradicsom – mint a talján konyha alfája és omegája, de Paradicsomkert is, illatokkal, ízekkel, látvánnyal.
Zegzugos belső terében a nyers téglával, szalámiként szeletelt fával burkolt falak a különbözőségek ellenére is Velencét, Genova magját idézik: ott nem tehetsz meg húsz métert sem egyenesen, itt elmozdított szintek darabolják fel a magas belső teret.

2008.06.30 07:52     |     Szerző: Bedő J. István    |    Fotó: Komáromi Zoltán, Székely Péter

Részben örökség, részben pedig az elmúlt öt év finomítgatásai formálták ilyenné, ennek során például a toszkán stílusú kovácsoltvas elemek megtalálták helyüket a rusztikus fal- és padlórészletek között – magyarázza Jáhner Attila, a Pomo d’Oro (ilyen régiesen kell írni, ez is a játék része, figyelmeztet) tulajdonosa, vezetője, szerelmese. Az étterem kicsinek tűnik, pedig nagy, a konyha alatta, a pincében pedig még ennél is nagyobb. A konyha, ez a láthatatlan birodalom teremtette meg a hírnevét.

Habár az első három év volt a tapasztalatszerzésé, még további technikai átalakulás előtt is áll a Trattoria – mindig alakítunk, változtatunk, próbáljuk az optimálisat kihozni a helyi adottságokból. Hiszen az embernek folyamatosan fejlődnie kell, mert ez tartja mozgásban a lelket.

Hogy a vendégek elég tökéletesnek találják-e ezt az Arany János utcai talján szigetet, arra bizonyság lehet, hogy esténként a váratlanul betoppanó látogatónak olykor kisegítő megoldást kínálnak (a közeli Gastronomia Pomo d’Oroban), mert az asztalokat már 5-10-20 nappal előbb is foglalják. A déli, ebédszünetes, rohanós vendég gyorsan szeretne valami két-három fogásos finomat, míg az esti vendég türelmes, és akár 3-4 fogást is elfogyaszt, hosszúra nyújtva az estét. Viszont ilyenkor van lehetőség halat, gombát bemutatni, flambírozott epret készíteni, olyan különlegességeket ajánlani, kóstoltatni, amire a csúcsforgalomban természetesen nem juthat idő. Az étterem »Ferrari motorja« Gianni Annoni, akinek szenvedélye, hogy a vendég jól érezze magát náluk. Mégpedig úgy, hogy mindenféle mesterkéltség és hamis díszítések nélküli, hiteles olasz konyhát ismerhessen meg – és élvezhessen – a kíváncsi vendég.

De melyik olasz konyhát? Hiszen ahány vidéke van csizmaországnak, annyi árnyalata a helyi gasztronómiának. Leginkább Romagna tartomány és a tengerpart nevelte Sergio Vitit, a Pomo d’Oro vezető szakácsát. Nagyon szereti halat és pompásan készíti, legyen szó sárkányfejű halról (scorfano), szentpéterhalról vagy az ijesztő ördöghalról, de remekel a maga készítette tésztákban is. Gyakran sül itt frissen vágott bárány vagy kecskegida – van vendég, aki külön értesítést kér, ha gida kerül az étlapra. És persze sokféle, hagyományos és hideg-meleg kombinált saláta készül, mind autentikus olasz alapanyagokból. Az olasz piac kínálatának színe-javát egyenesen nekik szállítják, rendelésre, hűtőkamionnal. Nyár végével beköszönt a szarvasgomba szezonja, ilyenkor pedig akár 2-3 féle tartufo is arra várakozik, hogy kóstolja a nagyérdemű, tésztával, borjúsülttel, bélszínkrémmel, vagy akár csokoládés desszerttel. Az egész csapat rajongásig imádja a szarvasgombát.

Az italválaszték csaknem kétszáz bort ölel fel, szinte pontosan fele magyar, fele olasz, különleges termőterületek, fajták vannak jelen a kínálatban, és persze a grappák, az illatos törkölypálinkák. És ha a vendég haza is vinne az ízekből, a szomszédos üzlet a Pomo d’Oro Gastronomia pont ezért nyílt.