Szépségkultusz

Az ismeretlen háziasszony konyhája

Szép szőke asszony áll a címlapon, és a beharangozó ezt írja: »Kóstoltak már ricottás füstölt lazacot ciabattával, sherrys rókagombalevest vagy zöldfűszeres csirkecsomagocskákat? A Svédországban élő Horváth Tímea ételei nemcsak a hozzávalók különösen fantáziadús társításával, de rendkívül egyszerű elkészítésükkel is kitűnnek a megszokott fogások közül.«

2010.04.23 10:45     |     Szerző: BJI   

Hát, mi tagadás, egyszerűek az elkészítési módok és ínycsiklandók is a képek. Aki az egyszerű főzés pártján áll, nagy örömét lelheti abban, hogy a készítési leírások rövidek. Aki meg a szép színes képeket szereti, Horváth Zoltán műveiben igazán sokat gyönyörködhet.

Az olvasó figyelmébe ajánlom az utószó egyik fontos mondatát: »próbáltam minőségi élelmiszereket használni, és olyan ételeket bemutatni, amelyeket egyszerűen el lehet készíteni«. Igaz, a mondat kezdete így hangzik: »Ez a könyv nem a takarékoskodásról szól«.

Sajnos arról szól. Ebből a könyvből megtakarították a szerkesztőt, a korrektort, a szakmai hozzáértést és a gasztronómiai szótár forgatását. (Ami a könyvben van, egy másik bolygóról érkezett a hely kitöltésére, semmi köze a kötethez.) Ezért aztán olyan szavak maradnak benne, mint a portadella gomba – ez valószínűleg portobello lehetett, barnakalapos csiperke. (Bizonyára keresztezte egy nagy sebességgel haladó mortadella útját.) A fűszeres vajacskák – értsd: fűszervaj – igen mutatós, de nem előétel, nem önálló fogás. Saját szárán sült fürtös paradicsomot ábrázol a fűszeres sült paradicsomok képe, fűszerek (egyebek közt 1 egész teáskanál szemes bors!) nélkül.

Tímea asszony minden művéhez az olasz ciabatta nevű kenyeret ajánlja, ami svéd viszonylatban érthető, ott nagyobb a barna, rozsos, korpás kenyerek kultusza (lásd még a ropogós knackebrodot), ahhoz képest nyilván a fehér lisztből készült, kellően szivacsos, ropogós héjú, enyhén sós papucskenyér (mert ez a jelentése) maga a tökély. Ám ez a receptgyűjtemény magyar piacra készült, ahol tudvalevően akad más is.

Néhol különösek ám a mennyiségek! A paradicsomos penne 450 g vagyis 1 font, a hozzá való feta sajt 22,5 dkg, az olajbogyó meg 11 dkg. A grillezett lazacsaláta avokádóval 22 dkg lazacot ír elő: vagyis valaki a 1/2 fontot gondosan lefordította, miközben nálunk általában 5 vagy 10 dekára kerekítenek – megbukott a fordító. Ha már az angolszász forrásoknál tartunk: a Worcester(shire) szószból Worchestershire lesz a szövegben. (Pedig az üveg címkéjére is oda van nyomtatva, helyesen.) A Málna a la Lauders (így írva!) nevű édesség gyanakvóvá tesz. Ugyanis a Lauder’s whisky (mely a kép hátterében is látható) nem jelenik meg a receptben. Viszont valamilyen málnapálinka igen.

Tollam gyönge felsorolni, ami a receptekből vagy a képekről rám köszön. A képek tányérjain háromemeletes toronnyá épülnek a hússzeletek, a receptben írt őrölt zöldbors a képen szép kerek egész szemeivel pislog rám, s ahol a szöveg friss gyümölcsöt ír elő, a szeder meg a málna szemein a fagyasztás dere látszik. Az oldalanként felbukkanó bakik után nem is érdekel, hogy mélyhűtöttet raktak oda, vagy fotózás előtt dugták a fagyasztóba.

A Svédországban élő szerzőt a hűvös országban bizonyára szakácsművészként ismerik, idehaza inkább csak Lilahagymalekvár című receptjének elgondolkodtató mondata teszi híressé: »Nyeles edényben vajat fonnyasztunk.« (260. oldal)

A kötet megérdemelt volna egy gondos szerkesztőt, aki kisegíti itt-ott a botladozó szerzőt. Talán egy következő kötetén nem takarékoskodik ennyire.

A mű igen szép ajándék lehet azoknak, akik már tudnak főzni, és kellő kritikával veszik kézbe Tímea konyháját. Az ötletek végül is jók, a képek szép színesek. Azok alapján ki lehetne találni valamit.

De se receptírást, se helyesírást ne ebből a könyvből tanuljunk.

Tímea konyhája. Horváth Tímea receptjei. K.u.K. Kiadó , 2009.