|
|
Veneto nemzeti parkjai
Hegyek, folyók, lapályok
Sorozatunkban a Veneto régió kevésbé ismert vagy magyarok által kevésbé látogatott vidékeire hívjuk fel a figyelmet.
Az érintetlen természetért rajongók a számos nemzeti parkot végigjárva találnak hegyet, sziklát, erdőt, lapályt, folyótorkolatot - és persze madarakat, vadakat, halakat.
2010.02.17 14:48 | Szerző: bji | Fotó: veneto.to
A Pó-delta Regionális Parkja
A Pó-delta a Veneto régióban 786 km2-en terül el (délen Emilia-Romagna tartományban folytatódik a torkolat déli ágaival). Ebből több mint 160 km2 »valle« (haltenyésztés céljából elrekesztett holtág) és lagúna. A park védett területe 120 km2, amely kilenc települést foglal magába, összesen több mint 73 000 lakossal.
A venetói Pó-delta minden bizonnyal egyedülálló táji megjelenése a Veneto régióban egyrészről a folyóhordalékból származik, másrészről a folyószabályozásból és földek lecsapolásából, amelyet évszázadokon keresztül folytattak a területen. A deltavidéken a természet, történelem, hagyomány, kultúra és művészet egymással szorosan összefonódott. A látogató előtt sajátos, felfedezésre vár tájat nyit meg. A delta tipikus szántói és mezői kísérik a folyómedret, jellegzetesek a kövületdűnék, gátak, csatornák, halnevelő »vallék«, lagúnák, sós vizű öblök meg a scannik – természetes homokpadok a tenger és a lagúnák között. A Pó-delta parkjában található Olaszország vízi élőhelyeinek legnagyobb természetvédelmi területe, nagyjából ezer növényfajtával. Az állatvilág is roppant sokszínű, több mint négyszázféle emlős, hüllő, kétéltű és hal élettere ez. Háromszáznál több madárfajával a Pó-delta Olaszország legjelentősebb fészkelő- és telelőhelye és Európa-szerte ismert madárles.
A Bellunói Dolomitok Nemzeti Parkja
A világ legszebb hegyei közé tartozó Bellunói Dolomitok a Délkeleti-Alpok szélén húzódnak. Néhány csúcsot örök hó fed, ami magasan fekvő kis tavakat, patakokat és vízeséseket táplál. Más részeket mély és áthidalhatatlan szakadékok, sziklanyúlványok, széles jégmedencék és görgeteglejtők szőnek át.
Az 1990-ben létrehozott nemzeti park kb. 32 000 hektár területen, a Cismos és Piave folyók völgye között húzódik. A nemzeti park sokmillió éves sziklái számos geológiai kutatás központjában álltak. A gazdag növényvilág évszázadok óta vonzotta ide a botanikusokat, a túrák során gyakran találkozhat az ember zergékkel, szarvasokkal, őzekkel és muflonokkal, néhány éve újra visszatértek a hiúzok és barnamedvék is.
Az Ampezzói Dolomitok Regionális Parkja
A Cadore sziklaóriásai ferde torony formájában emelkednek a magasba, a sziklafalak a földi paradicsomot jelentik a hegymászók számára.
Ezután esik pillantásunk a Cortina d’Ampezzóra, végül le a széles és zöld völgyekre, erdőkre, tavakra, vízesésekre. A nagyjából 11 000 hektáron elterülő park a Keleti-Dolomitokban található, a dél-tiroli határon. A rendkívül szép és lakatlan táj 1990 óta természetvédelmi övezet. Tűlevelű erdők, monumentális luc- és vörösfenyők, illetve bükkösök fedik a völgyvonulatot, a sziklás hegyoldalakon törpefenyők nőnek. A helyi ritka növényzetbe tartozik a Dolomitok kövirózsája, a természeti park jelképe. Ebben a látványos környezetben élnek a háromujjú harkályok, a szerencsés látogató láthat még rókát, menyétet, barnamedvét és szakállas saskeselyűt. A Colli Euganei Természeti Park Szelíd vonalak váltakoznak hegyes csúcsokkal és sötét vulkanikus sziklafalakkal – nyolcvanegy kisebb-nagyobb hegy, 601 méterével a Monte Venda a legmagasabb. Padovától csak néhány kilométerre található ez az elbűvölő terület: vulkáni eredetű környezet különleges klímával, jótékony hatású gyógyforrásokkal.
A Sile-folyó Természeti Parkja
A rendkívül sokrétű tájat magában foglaló park számos forrásnak, kis tónak, mocsárnak és erdőnek ad otthont. A Velencei Köztársaság idejéből származó villák, malmok és kemencék a vízépítési munkákról tanúskodnak. A park névadója a Sile, Európa leghosszabb, talajvízfeltörésből eredő folyója, kb. 95 km hosszú, és kb. 3000 hektár kiterjedésű területen kanyarog.
A terület védelem alá helyezésének (1991) oka, hogy bizonyos növény- és állatfajokat, amelyek az emberi beavatkozás miatt eltűntek, újra be lehessen telepíteni. Természettudományi szempontból a Treviso városa előtti első folyórész a legérdekesebb, mert annak jellegét a talajvízfeltörést kísérő jelenségek határozzák meg. A folyómeder sekély, a víz tavak és mocsarak hálózatát alkotja.
További információk találhatók a többnyelvű www.veneto.to weboldalon.
|
|
